Tündér Keresztanyu

Tényleg nem akarom,hogy ez "csak" egy kajás blog legyen!

Azért kezdtem el mert úgy éreztem valami hiányzik az életemből!Valami amitől több lehetek amitől azt érzem hogy jó, vagy jobb vagyok.De mitől is? Kitől is?Kinek akarok igazán megfelelni?Csakis magamnak!Élem a világot ahogy tőlem a legjobban telik. Nem hibátlanul,hanem ahogy az adódó helyzeteket  a képességeimhez mérten a lehető legjobban meg tudom oldani.Aztán van, hogy kiderül nem az volt a legjobb megoldás.És akkor mi van? Ha nem haltam bele a  döntéseim következményébe akkor legalább levohatom a tanulságot.Megint megtanultam valamit.

Eleinte szerettem volna leírni ami nap mint nap történik velem ami foglalkoztat.Azt hogy mi jár a fejemben.A véleményemet az élet dolgairól.Nem azért mert olyan nagy és fontos dolgok lennének. Csak úgy. Hogy oda tegyem. Nesztek ezek vannak! De nem voltam még érett rá.

Arra gondolok, hogy nem rossz ahogy élek.Ahogy gondolkodom. Ha valakinek ezekből át tudok adni egy szikrányit is amit felhasznál a maga javára hát legyen.De ha csak jókat mosolyog esténként amíg olvasgat már megérte.

Nő vagyok anya és társ is egyben.Élem a mindennapokat.Háztartást vezetek,dolgozom,keresem önmagam.

Na és persze  mindezek mellett  főzöni is tudok...gondolom!

Vannak céljaim,van multam és tervezem a jövőmet. Tehát zajlik az élet és én úszom az árral.

Kell az útmutatás kell az inspiráció az ötletek. Van sajátom de használom másét is.

Ezért jó ötletnek tűnt,hogy legyen egy blogom.Egy olyan mindenfélés.Kis kedves, kreatív,szívből jövő.Egy olyan ami én vagyok.Egy értékes valami. Ami összetett és hasznos.

De eddig még csak  kajás blog lett...eddig! Nem vitatom ennek az értékét  mert kell. De lesz ez még jobb is több is.

Ezért ha  ezután erre jársz és más dolgokat is olvasol ne lepődj meg.Írni fogok ezt-azt.Mert úgy érzem hogy nekem az jó.

Valami majd csak kialakul ebből. Meglátjuk.

Ez lesz az én Életreceptes Könyvem.

Biztos emlékszel írtam már egy előző posztomban,hogy rózsaszirmot  szárítottam télire ami teában csodálatos íz és illatanyagot ad.

Valamelyik nap az én kisnagyfiam szinte beledugta a fejét az üvegbe amiben a szárított rózsát tartom, miközben teát készítettem belőle és mélyeket szippantgatva belőle az mondja:

-Anya ebbe a rózsába legszívesebben beleharapnék!

- Úgy-e ??? -kérdezem én.

-Úgy ám!!! -feleli ő és nagyot nevettünk.

Aztán bevillan a nagy öltet...ehetővé teszem neki a rózsáját ha már úgy odavan érte.

Rózsacukrot fogok csinálni!!!

Fogtam egy befőttes üveget egy nagy marék szirmot tettem az aljába majd kristálycukrot szórtam rá.

Megint szirom majd megint cukor.Míg meg nem telt az üveg.

Csodás lesz pár hét után amikor a cukor átveszi az illatot és az ízt.

Aztán újabb ötletem támadt...

Vanília rudat aprítottam és ugyanígy cukorba rétegezve eltettem.

Aztán fahéjas cukrot is csináltam sőt a karácsonyi puncshoz és sütikhez narancsos szegfűszeges cukrot is.

Elteszem a szekrénybe és amikor használok belőle átszitálom hogy a cukor tiszta maradjon az ízesítőket pedig

újfent fel tudom használni.

Ez aztán igazán édes élet!!!

Mostanában divatossá vált retro dolgokat előszedni egy kis változtatással újra tölteni és máris kész a régi új hóbort.

Gondoltam miért is ne lehetne a konyhában is eljátszani?

Emlékeztek még a jó kis töltött zsemlére?Tudjátok! Aminek a belsejét kikaparva, tejjel meglocsolva, túróval,

tojással, cukorral keverve visszatöltjük és sütőben megsütjük.

Napok óta ízlelgettem az emlékét de ma eljött az én időm!

A szokásos receptet követve elkészítettem a tölteléket. Aztán....

Kókuszreszeléket tettem egy mixerpohárba 5 evőkanállal és 1,5 dl forró vízzel össze turmixoltam. Ezzel a

kókusztejjel locsoltam a zsemlék belsejét és tettem a töltelékbe is.

Miután megsült fahéjas cukorral megszórtam.

Nagyon jól sikerült!

Persze rögtön  elkezdtek jönni  a jobbnál jobb ötletek a további variációkra.Lesz sós is és édes is.

Na és persze meg is fogom mutatni....ez itt a mai:

Néha...de tényleg csak néha kilépek a gondos háziasszony szerepéből és azt veszem észre, hogy annak ellenére hogy ma is mindent megcsináltam délután lett és a csudába is...nem voltam boltban.

És akkor mi van? Vacsora? Mi legyen? Nem pánikolunk! Gyors terepszemle..mi van itthon? Krumpli,hagyma,tojás,liszt,pirospaprika...tökély! Pont elég!

Mire? Hát egy nagy adag krumplistésztára! Hurrá!!

Krumpli hámozás,kockázás...felteszem főni...addig amig készül 4 tojásból tésztát gyúrok, kinyújtom,felvágom kockára.Ez is mehet a forró fürdőbe!

Krumpli megfőtt,hagymapucolás,dinsztelés.Pici pirospaprika, rá a krumpli, átforgatom összetöröm ,tésztát leszűröm és egy jénaiban vegyítem a tört krumplival. Tíz percre betolom a sütőbe.

A hűtőből előkerül egy kis sós uborka és asztalon a vacsora.

Mindez nem volt egy óra sem. Nem is értem mit aggódtam? Ennyi idő alatt a boltból meg se jövök.

Mindenki örül a finom vacsinak. Komótosan elmosogatok és bevásárló listát írok holnapra.

Azért holnap bevásárolok! Becsszóra!

Bizonyára furcsán hangzik ha az ellentétes ízeket harmonikusnak mondom,de hidd el...sőt próbáld ki, tényleg nagyon vagány kis levest sikerült készíteni.

Megmutatom:

Almás sütőtök krémleves

Én így készítettem:

Megsütöttem egy közepes nagyságú (1-1,5 kg) sütőtököt majd kanállal egy mélyebb tálba kapartam a belsejét.

Amíg kihűlt a vöröshagymát pici olíva olajon meg üvegesítettem.Apróra vágott petrezselymet és két felkockázott

almát tettem rá. Megpároltam.

A sütőtököt finom erdélyi házi tejföllel és kb.3 dl húsleves lével összeturmixoltam. Majd ráöntöttem a párolt

almára.

Igényszerint lehet még hígítani a húslével mert úgyis besűrűsödik.

Színes borsot dobtam bele 6-8 szemet pici sót és összeforraltam. Erőspaprikával és bazsalikommal tálaltam.

Melegen is isteni volt de egy két óra mulva hidegen fogyasztva is tökéletes.

Változatossá teheted egy kis piritóssal fogyasztva de ha hús nélkül étkezel a húsleves helyett leveskockával

készített lével is hígithatod vagy akár tejjel.

Minél többször készítem annál nagyobb edényre van szükség.

Tarsd életben a családi otthon melegét és legyen mindig valami tartalék a váratlan látogatásokra.

Ez lehetne a mottója a mai kis bejegyzésemnek. Sokat gondolkodom azon mit is írhatnék mindig érdekeset változatosat aztán rájöttem,hogy bármiről írhatok mindig lesz valaki akinek pont erre a kis írásomra lesz szüksége.

Nem csak a nagy durranások a tüzijátékos szivárványos dolgok lehetnek sikeresek,hanem az egyszerűnek tűnő dolgok is.

Ezek közül pár apróság.

Emlékszem gyerekkoromban mennyire útáltam felkelni a hideg reggeleken! Ámde szüleim előrelátó gondoskodása sokkal szebbé és könnyebbé varázsolta a reggeleket az akkori önmagam számára. Emlékekkel és átadott tapasztalattal és nosztalgiával telivé a mostani felnőtt személyemnek.

A konyhában mindig jó meleg várt az elengedhetetlen reggeli forró teával és a sütő által befütött és elkészített finomsággal.

Ezt a jó szokást szívesen tartom én is életben.Még ha előbb el is megyek dologzni, mint ahogy ébred házam népe akkor is a gondoskodás melege és illata ott marad helyettem a lakásban tudatva velük hogy gondolok rájuk és szeretem Őket.

Imádok gesztenyét sütni.Előző este beáztatom vízbe miután hegyes késsel 1-2 cm-es hasítékot vágok a gesztenyébe.Reggel pedig fóliával takart tepsiben sütöm egy órácskát.Miután átpuhult még 10-15 percet takarás nélkül nagy lángon ropogosítom.

Egy marék nekem induláskor...bearanyozza a napomat. A többit nem látom...mire hazaérek nyoma sincs.

Van úgy hogy a piritóst is a sütőben készitem vagy a megszokott reggeli péksüteményeket leveles tésztából vagy épp az aktuális napi kenyér sül...ilyenkor én is szívesen üldögélek a sütő mellett reggel.

Aztán volt rá példa, hogy ráérős félórámban előre csomagoltam apró ajándékokat.

Saját összeállítású teákat szép üvegbe töltve feliratozva barátnők számára.

Vagy apró poharacskákba forrócsokit pillecukrot töltve cukor kavaróval ellátva a gyerekek részére és ugyanezt kicsit nagyobb kiszerelésben a kamaszoknak kétszemélyes változatban, gondolva az itt - ott felbukkanó  randikra.

Megtanultam már életem során hogy nem a dolgok megszerzése vagy egy szeretett személy figyelmének elnyerése a nagy dolog. Megtartani!Na az már meló.Feladat a javából.

Érdekessé, tartalmassá tenni az életet.Nem kell mindjárt hátat fordítani amikor kicsit lelassul a tempó,amikor az érdeklődés alábbhagy,amikor rutinná válnak a dolgok.

Ilyenkor kell bevetni a tuti megoldást.Ami változást hoz, netán javulást. Ki kell találnom valamit...kattog a fejemben.

Valami újat valami mást. Elkezdek kísérletezni apró változtatásokat viszek végbe. A lakásban a szokásaimban a munkámban az emberekkel való viselkedésemben de még a főzésben is.

Többféle variációt kieszelek, kipróbálok. Aztán megnézem az eredményt. Ha tetszik a dolog akkor marad egy időre,ha nem akkor más megoldást keresek. Persze az újításba bevonom a környezetemet is ha igénylik nehogy már csak a magam szórakoztatására és a magam igénye szerint változzanak a dolgok.

Ez időtöltésnek és közös programnak is jó. Ugynevezett csapatépítő tréning is válhat belőle.

Rendszeres szokássá is lehet tenni.A társaságunk tagjai felváltva álljanak elő az ötleteikkel,közösen valósítsuk meg és az eredményt értékeljük együtt. Ötletet adni a másiknak is ér.

Nagyon jól tud motíválni ha az ember szabadon engedheti a kreativitását és szembesülhet a saját maga által létrehozott új vagy régiúj dolgokkal.

Fogok majd mutatni pár dolgot az életemből ami ezáltal jött létre vagy újult meg.

Csak ötleteltem párat...

Eltelt pár hónap és egy új év kezdődött mióta utoljára írtam ide.

Ezért vagy azért de nem tettem.

Mostmár teszem.

De más lesz. Nem nagyon csak picit.

A lényeg ,hogy TKAnyu itt van és Te is itt vagy. Szóval vágjunk bele....az új évbe!