Van egy csemege amivel pár éve találkoztam először és azóta töretlen lelkesedéssel imádom! Ez nem más mint a csíramálé!
Titokzatosnak és elérhetetlennek tűnt egy ideig,de a kíváncsiság mindig is új utakra hajtott, tehát mély levegőt vettem és utána jártam a receptnek.
Aztán elhatároztam,egy életem egy halálom megpróbálom! Elkészítem!
Az élet úgy hozta, hogy másra is átragadt a rajongásom! A fiamra! Lássatok csodát 21 évesen mérnökpalánta létére tegnap mire hazaértem elkészítette! Imádom érte!
Az íze olyan volt mint amit ezidáig a piacon vettünk, a látvány fantasztikus és az íllat ami fogadott... elmondhatatlan érzéseket ébresztett..nosztalgiát...
De hogy ne csigázzalak Titeket tovább íme a recept és a látvány .Hozzáteszem a kép csak illusztráció,mert amikor megkérdeztem a legényt,hogy megörökítette-e a műveletet igazi mérnökpalántához méltó választ adott:-Nem anya ez csak teszt volt! Majd ha beindul a sorozatgyártás!
A csíramálé elkészítése : Étkezési búzát kicsíráztatunk kb.5-6 cm-re. Ledaráljuk majd beáztatjuk.Amikor kiázott kipasszírozzuk és a fehér búzacsíralébe lisztet keverünk.Nokedli tészta sűrűségig adagoljuk a lisztet hozzá,majd tepsibe öntjük és 180 fokon egy órát sütjük. A teteje szép aranybarna lesz és édes cukros . Ha kihűlt késsel felvágjuk és tányérra tesszük, megvárjuk míg a mézes édes lé kicsorog belőle...és nincs más hátra mint jóízűen elfogyaszatni! Igaz téli csemeg tele tápanyaggal vitaminnal és sok-sok évre visszanyúló hagyománnyal! Jó étvágyat és kellemes,családi körben eltöltött sok téli estét csíramálét kanalazva Nektek,
Utolsó kommentek